Vágyaim
-
Mostanában új játékokat próbálgatok
Mostanában új játékokat próbálgatok. Úgy érzem, mindig vágytam erre, de nem volt, aki kihozza belőlem a szunnyadó sötétséget, romlottságot úgy igazán, úgy istenigazán. Soha nem gondoltam volna, hogy izgatottá válok, ha hallom a tűsarok sercegő hangját a partner bőrén vagy azt, hogy felszisszen, mert “fáj” neki. Arra meg végképp nem gondoltam, hogy ez fel is izgat, sőt vágyom az érzést. Bár nagyon kezdő kis domina vagyok, de nagyon élvezem. A fekete is mindig a kedvenc színeim közé tartozott, imádom a bőrhöz simuló rétegeket, a combcsizmákat, a hosszú szárú tüneményeket. Vágyom őket magamon viselni és ezzel elkápráztatni és elkárhoztatni… Ez van most….
-
Negyven fölött nem a vágyam más, hanem a világhoz és önmagamhoz való viszonyom
Régen még minden egyben volt. A testem, a vágyaim, a kíváncsiságom. Ahogy minden gyereknek. Akkor még nem kellett tudnom, hogy a vágy szabad, zabolátlan, nem tűr semmiféle korlátozást: sem időbelit, sem térbelit, sem rövid-, sem hosszú távút, sem explicit-, sem rejtett béklyókat. És nem tűr kategóriákat sem. Akkor még nem kellett tudnom, hogy mi a különbség az erotikus vágy, a felfedezés, a megismerés vagy a szépség iránti vágy között. Akkor még csak érzékeim voltak, tiszták, egyértelműek. Érintés volt, ami jólesett, ízek voltak, illatok, amiket szerettem vagy nem szerettem. Mozgás volt, szaladgálás, mászás, elbújás. Volt szaga, hőmérséklete a szélnek, víznek, levegőnek. Volt zene, hang, rezgés. Voltak jó és rossz dolgok. De…
